Névadónk

Farkas_Ferenc

Farkas Ferenc

Született: 1905. december 15. Nagykanizsa
Elhunyt: 2000. október 10. Budapest

Zenei tanulmányait nyolc éves korában Nagykanizsán zongoratanulással kezdte. Már fiatal korától zenei pályára készült, s 1922-ben felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerző tanszakára. 1927-ben, diplomázott, s szinte azonnal állást kapott: a Városi Színház (ma Erkel Színház) korrepetitoraként és karmestereként dolgozott. 1929-ben a római Santa Cecilia Akadémia ösztöndíjat hirdetett fiatal zeneszerzők számára. Farkas Ferenc az ösztöndíjat megpályázta, elnyerte, mely által két évig felsőfokú továbbképzésben részesült Ottorino Respighinél, a híres zeneszerzőnél. Ez a két év meghatározó jelentőségű volt a fiatal zeneszerző számára. Későbbi életére is kiható ismeretségeket szerzett, és közvetlen betekintést nyerhetett az európai zeneszerzés legújabb irányzataiba. Az itt tapasztalt latin szellem, a világos szerkesztésmód, a nemes arányérzék, munkásságára egész életében hatással volt. Róma után két évig Koppenhágában élt, ahol a különböző stúdiók felkérésére filmzenét komponált. Ezután Fejős Pál filmrendezővel és stábjával Földközi-tengeri utazásra ment, ahol alkalma nyílt, hogy végiglátogassa Spanyolország és Afrika tengerparti városait, Barcelonában meghallgassa az eredeti flamencot, az afrikai kikötők zenéjét, megízlelje a mediterrán kikötők egzotikus hangulatát. Hazatérése után nagy lendülettel kapcsolódott be a magyar zenei életbe. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Vikár Béla, Lajtha László és társaik népdalgyűjtő és feldolgozó tevékenysége mindenki által közismert.

Farkas Ferenc, a mediterrán hajóút élményeiből merítve – megérezvén a nemzeti zene, a népzene fontosságát – szintén részt vett a népdalgyűjtésben. 1930. szeptember 16-án, alig 25 éves korában mutatkozott be önálló szerzői estjével a budapesti Zeneakadémián. Az esten – részben itáliai útjának hatására készült műveivel – nagy közönségsikert aratott. Mint ismert zeneszerző és karmester – tanári állást vállalt: 1935-től ’41-ig a Fővárosi Felsőbb Zeneiskola, 1941-től ’43-ig a Kolozsvári Konzervatórium zeneszerzés tanára, majd ’43-tól az iskola igazgatója. Nagy kedvvel tanított, kolozsvári éveire egész életében szívesen emlékezett vissza. 1945-től ’46-ig a Budapesti Operaház karigazgató-helyettese. Az éledő kulturális élet számára nélkülözhetetlen a zeneiskolák beindítása: s mint neves zeneszerzőt, oktatásban tapasztalt szakembert, felkérték az alakuló zeneiskolaszervezet segítésére: 1946-ban megalapította a Székesfehérvári Konzervatóriumot, melynek 1948-ig igazgatója. 1949-től nyugalomba vonulásáig – 1975-ig – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanára, a tanszék vezetője.
Ez az időszak Farkas Ferenc életének legtermékenyebb periódusa, komoly nemzetközi hírnévre tett szert. Zeneszerzőként sikert-sikerre halmozott, a zene bármely területén otthonosan mozgott. Noha magához legközelebb a vokális műfajt tartotta, “minden hangszernek anyanyelvi fokon beszélte a nyelvét, a nagybőgőtől a havasi kürtig,” írja Bónis Ferenc zenetudós nekrológjában. Operájának, daljátékainak, mintegy 80 filmhez írott – s egyéb kórus, zenekari, hangszeres, stb. – műveinek bemutatója egymást érte. Hihetetlenül művelt, sokoldalú érdeklődéssel bíró muzsikus volt. Számos magyar költő versét zenésítette meg, de francia, olasz, angol, német költők verseire írott dalaiból is jutna több hangversenyre való.
Európai muzsikus volt, aki soha nem feledte kötődését szülőföldjéhez. Magyarként volt európai, s európaiként is mindig magyar, magyar lélekkel, magyar szellemiséggel, mely csaknem minden művében tagadhatatlanul felszínre tör.
Pedagógiai munkássága a XX. században Kodály után a legjelentősebb; kiváló zeneszerzők sora került ki mesteriskolájából. Mint zeneszerzés tanár, elsőrendű feladatának tartotta a növendékek szakmai felkészítését. Pedagógiai elve, hogy “… a növendékeket nem a tanár ízlése szerint kell átformálni, hanem mindenkit saját világának törvényei szerint kell irányítani. Ha a komponista tudja a ” mesterséget “, akkor egyéniségéhez illő új utakat kell keresnie.”…
Tanítványai mind más-más utat választottak, közülük számosan a XX. századi magyar zeneszerzés meghatározó egyéneségei lettek: Szokolay Sándor, Kocsár Miklós, Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kurtág György, Ligeti György, Petrovics Emil, Jeney Zoltán, Vass Lajos, Kalmár László, Balázs Árpád és mások.
Farkas Ferenc több mint 700 (!) művet komponált, melyeket Svájcban élő András fia katalogizál. Életműve ma is folyamatosan egészül ki, egyre-másra fedeznek fel újabb darabokat, melyek valamikor kikerültek a szerző tulajdonából. Összegyűjtésük és az életműbe való beillesztésük folyamatos.

Budapest I. Kerületi Farkas Ferenc Zenei Alapfokú Művészeti Iskola